HTML

Vegyél Vissza!

El tudjuk kerülni? Összefogunk majd? Milyen irányba, hogyan teszünk lépéseket? Ki oldja meg a problémát, a politikusok, a tudósok, az ipar új eszközei, tudományos felfedezések, ma még nem létező erőforrások, netán a földönkívüliek? Esetleg mi magunk? A nagy kérdés az, vajon mi történik majd 2020-ig? Mire vagyunk, lehetnénk képesek? Te hogy látod? Helló Holnap! Esszépályázat és projekt a Vegyél Vissza! Klímaváltozás elleni program kiirásában

Friss topikok

  • alien88: Csak idéznék... "Az fél éve tartó ’ökoháború’"; "14 éves német juhász" (- ajánlom a Magyar helyes... (2011.01.09. 16:55) Szilágyi Miklós (25) - Csoki
  • alien88: Miután belenéztem, a kommentekbe - és az elsősorban díjazott műveket végigolvastam, be kell látnom... (2011.01.08. 15:37) Farkas Máté Lajos (18) - 2020
  • Lali#25: "Telefonálni szeretne? Csak bátran, telefonáljon a múltba. Ha felveszik, üvöltse bele: Tedd már l... (2010.11.23. 21:10) Cseh Péter (20) - Helló Holnap

Archívum

Egri Gergely (23) - Csepp a tengerben

2010.11.23. 09:34 Vegyél Vissza!

 

Belzebub elégedetten simította végig a szakállát. A füstös romok között jószerivel nyoma sem volt már életnek – se emberinek, se másnak. A Nagyúr elérte célját, az önpusztítás kegyetlenül diadalmaskodott. Viszlát, Tegnap!
 
Persze mindenki régóta tudta már, mi következik, vagy ha más nem, sejtette. Tudták a légkondicionált irodákban számításokat végző ökológusok, de őket elhallgattatták a pánikveszélyre hivatkozva. Tudták a meggyérült Paradicsomot sűrűn látogatók, az erdészek, a turisták, a halászok, de nekik senki sem hitt. És tudták az utcákon didergő hajléktalanok is, akik egyre kevesebbszer ébredtek madárcsicsergésre: miközben ők a város szívében a Fagykirállyal vívtak kegyetlen, és rendszerint vesztes csatát, a galambok az eufemisztikusan „globális felmelegedés” névre keresztelt mérges gázok dzsungeléből nem kerültek ki élve.
 
Megoldás? Hogyan is kereshettünk volna ilyet… Hiszen a Nagyúrral szemben senkinek nincs esélye. Ereje éppen abban rejlik, hogy minden ellenségét annak saját fegyverével döfi hátba: önnön természetével. Nem véletlen, hogy újra diadalmaskodott, hiszen önmagát senki nem bírja legyőzni – vagy ha igen, csakis átmenetileg.
 
Megannyi évezred után maradt – a Semmi. Elcsépelt próbálkozások persze akadtak itt-ott. Emlékszem, régen én is milyen lelkesen kampányoltam. Hittem az újrahasznosításban, a globális egyenlőségben, a világbékében, meg ami még ezekkel jár. Ámulva pislogtam a jövő nemzedékek jogainak fényesre polírozott márvány felépítménye előtt, és lelkendezve értesültem az új, még inkább környezetbarát energiagazdálkodási formák nemsokára („Csak itt, csak nálunk!”) elérhetővé váló konstrukcióiról. (Amelyeket azután – ki hitte volna –, versenyképtelenségükből és gyenge lobbijukból adódóan, pillanatok alatt elsodort a vadkapitalizmus szele, mi több, tornádója).
 
Azonban ami determinált, az ellen nincs mit tenni. Maradt tehát az elkerülhetetlen. Ezt a csatát atommal vívták, és ha maradt még valaki, a következőt bunkósbotokkal fogják. Az emberi természet legyőzte a paradicsomi természetet. Egyértelmű volt, hogy a folyamatnak nem lehet gátat vetni.
 
De legalább volt róla kétszáz pályázat.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vegyelvissza.blog.hu/api/trackback/id/tr492467291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása