A nyertes csapat:
Hello holnap! esszépályázat eredményhirdetése
2010.11.23. 11:48 Vegyél Vissza!
A Hello holnap esszépályázat nyertesei és nyereményeik:
1. helyezett: Farkas Máté Lajos - nyereménye: Samsung Galaxy okostelefon, Sony e-Book és írása megjelenik az Ifjusági Magazinban és a Neon.hu oldalán
2. helyezett: Szilágyi Miklós - nyereménye: Sony e-Book
3. megosztott helyezett: Cseh Péter - nyereménye: Sony e-Book
3. megosztott helyezett: Egri Gergely - nyereménye: Sony e-Book
További díjazottaink (abc sorrendben) - nyereményük egyenként 1 db 2.000,. Ft-os Libri vásárlási utalvány
Ács Lívia
Balla Vanda
Egyházi Anett
Erdész Zsombor Bálint
Fábos Veronika
Farkas Boglárka
Farkas Gabriella
Fekete Tamás
Giber Nóra
Gordos Emese
Gyűszű Hajnalka
Haraszti Ágnes
Jamriskó Tamás
Kalán Gréta
Király Amanda
Lengyel Tamás
Mocsáry Ágnes
Molnár Tímea Andrea
Pauer Ágnes
Pogasits István
Porkolab Andras
Regényi Júlia
Slemmer Zsófia
Tarkovács Tímea Mária
Tóth Gábor - Lelet a múltból
Különdíj:
Klapka György SZKI. Ált. Iskola és Speciális Szakiskola növendékei és tanára - nyereményük 1 db 10.000.- Ft-os Libri vásárlási utalvány
Szólj hozzá!
Kedvenc idézeteink
2010.11.23. 10:42 Vegyél Vissza!
Megannyi évezred után maradt – a Semmi. / Egri Gergely
Maradt tehát az elkerülhetetlen. Ezt a csatát atommal vívták és ha maradt még valaki, a következőt bunkósbottal fogják. Egyértelmű volt hogy a folyamatnak nem lehet gátat vetni. De legalább volt róla kétszáz pályázat / Egri Gergely.
Nincs mit tenni. A szentestén szállingózó hópelyheket végleg felváltották a hulló izzadtságcseppek. / Fekete Tamás
Hogy mennyit változott a világ 10 év alatt? Azt sajnos nem tudom megmondani, hisz nem létezem annyi ideje, én egy egészen új fejlesztés vagyok / Molnár Tímea Andrea
Azt is mondta anyu, hogy régen volt olyan, aki nyáron járt síelni. Ezt már tényleg nem hiszem el neki. / Balla Vanda
Neni szerint az ember a legszebb és legundorítóbb lény a világon mert képes megölni azt, amit teremtett vagy amit mástól kapott; el tudja pusztítani önönmagát. Azt mondta, akik itt vannak, nem mernek beszélni, mert tudják, hogy hibáztak. / Haraszti Ágnes
Te vagy a jövő kisfiam! / Ács Lívia
Az emberek- ha akarnak- nagy dolgokra képesek. / Gordos Emese.
Csak a Föld nevű bolygón van lehetőség: élni. / Slemmer Zsófia
Csak még tízszer kerüld meg a Napot, Földanyánk! Csak még tízszer legyen termékeny a talaj, csak még tízszer adj ételt! / Király Amanda
A kertvárosban élek. Ott, ahol a kert már csak jelképes szó. / Bártfai Ágnes
Az utolsó palack ásványvíz 2020-ra a Nemzeti Múzeum felbecsülhetetlen értékű kuriózumává vált. / Csernus Molnár Júlia
Jani, ez volt az utolsó barnamedve Európában. / Csernus Molnár Júlia
Mentsd meg a Földet! Az egyetlen hely a Galaxisban ahol csokit lehet kapni. (idézte: Csipai Zoltán)
Struccot megijeszteni kizárólag csak betonon szabad! / Halász Viola
Miért nyáron lássak hópelyheket? / Hegedűs Georgina
Ha lenne egy időgépem, mindenkit elrepítenék 2020-ba. / Horváth Katalin
Kérem, segítsenek. / Kifusz Dóra
Döntöttem: azonnal cselekedni fogok. / Kiss Balázs
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány akit Piroskának hívtak.. Álljunk csak meg egy pillanatra! Mi az az erdő? Na és a farkas? / Korcsog Júlia
Át szeretnék élni mindent, amit a szüleim még megtehettek / Kovács Viola
Eltűnik a bűnözés, az agresszió, mindenkit egy cél fog vezérelni: hogy megmentse annak az életét akitől az övé is függ. Hiszem, hogy van ennyire fejlett az emberi faj. / Németh Mátyás
Két dolog van, amiért mindent megtennék: az egyik az, hogy a Föld legyen teljesen tiszta, a másik, hogy mindenki tudjon hinni! / Nyíri Sára Eszter
Én olyan jövőt képzeltem el, ahol a nap örömmel kel fel. / Orcsi Brigitta
Nincs iskola és munka sem, csak hőség és forróság. Aszály van és erdőtüzek. Töprengek azon miért beszél mindenki globális katasztrófáról? / Rébeli Szabó Zsolt
Ne hagyjuk, hogy itt érjen véget a mesénk. / Selmeczi Laura
Riadtan ébredek. Csak álmodtam. Remélem nem a holnapot. / Simó Szabolcs
A google a facebookra 280 millióval több találatot jegyez mint a szeretet szóra. / Sterbinszky Gábor
Már megint áramkimaradás. Ijesztő a komor falak között ülni a sötétben. Mi lesz ha nem jön vissza? / Stiber Judit Ildikó
Hiszel a csodákban? Én igen! / Szabó Adrienn
Helló Holnap! Találkozzunk egy boldog 2020-ban! / Szabó Fanni
A világ, ami felnevelt, végérvényesen összeomlott. Csak egy aprócska dolog vigasztal ezeken a társtalan estéken, itt az ablak előtt állva. Hogy a sötétségbe burkolózott város ismét visszakapta a csillagokat, a csillagokat, amiknek a fénye hosszú évtizedek óta láthatatlan volt. / Tóth Gábor
Hiszem, hogy nem az a lényeg, hogy fehér, barna börű, magyar, német vagy afrikai, még az sem hogy gazdag vagy szegény. Csak a közös cél , az összefogás számít. Ezek után az ember tényleg elmondhatná magáról hogy nagy dolgokra képes. / Varga Zsuzsanna
Igen, bőség van. Csak rossz kezekben / Viola János
Szólj hozzá!
Tóth Gábor (25) - Egy lelet a múltból
2010.11.23. 10:38 Vegyél Vissza!
Tisztelt Elvtársak!
Földanyánk és Pártunk iránti legnagyobb alázattal köszöntöm minden kedves hallgatómat a nemzetközi CXXVI. archeo-antropológiai kongresszus ez évi nyitóelőadásán. Nem olyan régen szakasszisztensem egy meglepően sokrétű, az élő környezettel sokat foglalkozó folklór töredékekre talált az egyik computer archívumba. Magáról a lelet előkerülési helyéről nincsenek adataink, ami biztos, hogy maga a váz a XXI. század elejei Dél- Kelet Ázsiában készült laptopokkal mutat stiláris egyezőségeket, a kérdés teljes megoldása a technikusokra vár. Az adat egy 500 gbyte-os merevlemezről került elő, a tárgyat az adatmentés után gépmestereink a legkorszerűbb technikával restaurálták és a moszkvai Új Archeo Múzeumba szállították. A merevlemez különlegessége, hogy tartalmazott egy .docsx fájlt amely nem túl nagy terjedelemben de beszámol egy XXI. századi közép-európai ember természet elképzelésiről. Képzetei és hitei általánosak lehettek, a kor közvéleménye hasonlóan vélekedhetett a környezetterhelésről, - a történelem ismeretében - azonban elmondható, hogy mégsem ez az eszmény alapján cselekedtek. Nem meglepő, hiszen ekkor még koránt sem beszélhetünk arról a környezetvédelmi kultuszról mely, azóta népeinket közös esszenciája. Engedjék meg, hogy előadásom nyitásaként e roppant tömör, de sok forrásadatot tartalmazó művét, - ami feltehetően egy naplórészlet, vagy blog jegyzet lehetett - felolvassak Önöknek. Ha akkor elődeink ezt komolyan vették volna, talán sosem következett volna be az a „B” nap, melynek szomorú következményeivel mindannyian tisztában vagyunk.
„…2020. szeptemberében ment gyermekem elsőnek iskolában. Emlékszem tíz évvel korábban nem gondoltam volna, hogy gyermekem nem fogja tudni, hogy milyen a tél, a hógolyózás vagy éppen a hóemberépítés. Akkor a környezeti ártalmakat sokan még úgy képzelték, hogy egy nagy hirtelen jövő katasztrófa lesz, ami elhozza világvégét. Pedig láthatjuk ez az egész nem így történik. Minden egy felfoghatatlanul összetett rendszer darabja. Csupa kémiai képlet, fizikai szabály és matematikai valószínűség. Maga a globális felmelegedés is csak egy a sok nyavalya közül mely, mint a csöndes halál napról-napról közeledik hozzánk. Mérgezi nappalainkat és éjjeleinket egyaránt. Rekkentő hőség uralkodik nyáron, a palatetők izzanak, a klíma a központi energiai megtakarítás tervezetéként nem üzemelhetnek. Mi tagadás itt nőttem fel, de a városok élhetetlenek lettek, és ha ez nem lenne elég éjjel, amikor egy pár fokot végre hűl az idő, fertőző szúnyog hadak ostromolnak mindenkit a köztereken. Olykor úgy érzem, hogy egy rémálom az egész. Az első ilyen érzésem három éve volt, a tévé előtt, amikor a tengerek szintje lassan, de biztosan emelkedni kezdtek. A Benelux államok szomorú példája óriási pofonként érte a világot, hiába dolgoztak szívvel lélekkel becsülettel, a pusztulást ilyen erők szemben nem tudták elkerülni. A világ furcsa kontrasztja megtalálható nálunk is, folyóink éltető édesvize elapad, mezőink, szántóink kiszáradtak, míg a déli határ túloldalán minden idők legnagyobb belvize pusztít. Az iskola sem a régi, persze tudtuk ezt, hiszen szavaztunk arról, hogy hány ökológiai menekültet fogadjunk be hazánkba, mégis döbbenve vettem észre az első szülői értekezleten, hogy a Jászberényi Általános Iskola első osztályában a 14 magyar diák mellett 11 afrikai, 3 holland és egy luxemburgi gyermek tanul.
Sajnos tartósnak tűnik az idei rossz termés is. Sokan estek már így is egymásnak az ellátmányok és a jegyrendszer miatt…Félek az indulatok egyszer polgárháborúhoz fog vezetni, noha kenyeret mások sem fognak tudni teremteni. Képviselőink felelőssége itthon és a nagyvilágban azonban nem elhanyagolható, hiszen hosszú évtizedekig pózoltak a világmegmentő hős szerepében, és közben a környezetvédelmi pályázati pénzeket dézsmálták fel. Ha jobban beosztjuk azt amink van, akkor jobban helyt állhattunk, ebben biztos vagyok…a remény most sincs veszve! Magam is napról-napra egyre több környezetvédelmi petíciót írok alá.
- Eddig az idézet levél. Ha ők, akkor jobban harcoltak volna, ha nem a passzív cselekvést választották volna, talán másképpen alakult volna mindannyiunk sorsa, de erről ne többet.
A következő leletünk egy kristályba vésett kora XXII. századi epikus ének a fák nagyságáról…
Szólj hozzá!
Tarkovács Tímea Mária (23) - Kedves Naplóm,
2010.11.23. 10:35 Vegyél Vissza!
Kedves Naplóm,
ma 2020. október 31. van. Napra pontosan 10 éve annak, hogy az ország döntéshozói elindították a Virentis Hungarica programot, melyben 10 évet határoztak meg arra a feladatra, hogy Magyarország minden szempontból egy egészséges és élhető ország legyen. Erre szükség volt, mert 2010-ben a magyar népet sújtó természeti katasztrófák és az emberi kapzsiságból eredő balesetek már szinte élhetetlenné tették az országot. A program célja volt a környezettudatos nevelés bevezetése az oktatásba, a megújuló energiaforrások felhasználásának kiemelkedő támogatása, a biogazdálkodás előtérbe helyezése, erdőtelepítésre, levegő- és víztisztaságra vonatkozó szigorú törvények bevezetése, ökoturizmus kiépítése és a környezetterhelés csökkentése a gyárak részéről.
Ennek következtében Magyarország arculata teljesen megváltozott, az infrastruktúra erősödött, gazdaságunk fellendült és mára az Európai Unió példamutató állama lettünk.
Szakembereinknek köszönhetően természeti viszonyainknak megfelelő energetikai beruházásokat vittünk véghez. A Dél-alföldön a geotermikus energia fenntartható kiaknázása került előtérbe, Észak-Magyarországon sok kisteljesítményű vízerőmű került telepítésre és Nyugat-Magyarországon szélerőművek működésével jutunk energiához. Általánosan elterjedt a szelektív hulladékgyűjtés, a passzív házak építése és az energiatudatos életmód. A nagyobb városokban kiépítésre kerültek a bicikli utak, a zöldtetős és megújuló energiaforrásokkal működő bevásárlóközpontok, valamint a környezetkímélő tömegközlekedési eszközök. A Magyarországon tömeggyártott elektromos autóink, mára már felváltották – nem csak itthon, de szinte egész Európában – a régi, hagyományos autókat.
Ezeknek köszönhetően ma Magyarország élhető és szerethető kis állam Európa szívében, ahonnan már nem elvágyódnak az emberek, hanem inkább hazajönnek. Szeretek itt élni és szeretném megköszönni azoknak, akik 10 évvel ezelőtt megtettek egy lépést, aminek hatására ismét büszkék vagyunk magyar származásunkra.
Nagyon remélem, hogy a jövő generációi tanulnak felmenőik hibáiból és egymásért fognak élni, nem pedig egymás ellen. Én biztosan így fogom felnevelni gyermekeimet, hogy ők is hozzájáruljanak a Föld megóvásához.
Mára ezzel zárom soraimat, mert a családommal a szokásos szombati biciklitúrára indulunk.
Szólj hozzá!
Szilágyi Miklós (25) - Csoki
2010.11.23. 10:33 Vegyél Vissza!
- Apu, Apu! – borult sírva Ferenc ölébe az úgy hét éves forma kisfiú.
- Hagyjál, Andris, most éppen a híradót nézem! – taszította el magától a férfi gyermekét.
„Újabb biológiai csapást mért az Eurázsiai Unió a káros anyag kibocsátásban élen járó Egyesült Államokra. Az emberáldozatok száma közel 28.000, környezeti károk nem keletkeztek. Az fél éve tartó ’ökoháború’ eddig mindenben megfelel a 2018-ban meghozott hágai Bioterrorizmus törvénynek, mely kimondja, hogy összecsapások esetén csak emberekre káros, de környezetkímélő biológiai fegyvereket lehet felhasználni.” – adta hírül a televízió.
A férfi végre kikapcsolta a szerkezetet.
- Na, most már mondhatod! – fordult oda fiához.
- Apu! Csoki nagyon gyenge! Nem tud lábra állni! Meg fog halni? – nyelte könnyeit a gyerek.
- Andriskám! Csoki egy 14 éves német juhász. Már nagyon öreg, hamarosan elpusztul.
- De nem akarom, hogy meghaljon! Ő olyan, mintha a bátyuskám lenne! Nem akarok egyedül játszani! Nekem miért nem lehet testvérem? Minden barátomnak van! Miért? – a gyermek szájából úgy ömlött a szó, mint szeméből a könnyek.
Már ezerszer elmondtam, hogy te a születésszabályozás évében születtél! Majd az unokáidnak újból lehet testvére, de neked nem. Majd veszünk egy másik kutyát, azt majd szeretgetheted. – fakadt ki gorombán az apa.
A gyerek üvöltött.
- El kéne vinni a vágóhídra, mielőtt kárba vész a húsa. – nyugtatgatta fiát Ferenc.
- De én nem akarom megenni vacsorára, mint a szomszéd Karcsika a macskáját! – visított Andris.
- Kisfiam! – rivallt rá a férfi – Ha hamarabb megdöglik, mintha levágnánk, akkor mehet a biomassza telepre! Azt akarod, hogy szegény Csokit moslékként egyék meg a disznók, hogy amúgy is virsliként végezze? Ha magunk visszük a vágóhídra, nemcsak megkapjuk a húsát, hanem valami hasznos kis holmit is készíthetünk a lenyúzott szőréből. Szeretnéd, ha Csoki örökké veled maradna? Akkor készíttetünk belőle neked egy sálat! Azt majd hordhatod. Rendben?
Andris megszeppenve lesütött, könnyes szemmel bólogatott.
- Sose foglak elfelejteni, Csoki!
2 komment
Slemmer Zsófia (19) - 2020
2010.11.23. 10:30 Vegyél Vissza!
„Az optimista azt hiszi, a létező világok legjobbikában élünk. A pesszimista attól fél, hogy csakugyan abban élünk.”[1] Te hova tartozol? Én optimista vagyok. De, hogy őszinte legyek most én is félek. Félek, hogy nincs más, hogy ez az egyetlen hely az univerzumban, ahol az élet fenntartható. Csak itt, ezen a Föld nevű bolygón van lehetőség élni. És te kaptál egy esélyt. Egy esélyt, hogy élj. Szerintem nagy dolog! Jobban megbecsülhetnéd. Ha nem is magadért, legalább a jövő számára. Gondolj csak bele! Európa szívében, egy kis ország, Magyarország a hazád.
A hely, ahol télen hull a hó, nyáron ragyog a Nap. Ahol a síkságok és hegységek felváltva alkotják a tájat. Ahol a patakok a folyókba torkollanak, vagy éppen hatalmas állóvizekbe. Ahol források törnek a földfelszínre. A réteket virágok borítják és erdők fedik el a hegyeket. Ahol számtalan állat- és növényfaj él teljes összhangban egymással. Ahol a Hold ragyog be minden éjszakát. Ahol a csillagok mindig ragyognak. Ahol a felhők fölött örökké kék az ég. És ahol az emberek ezt mind semmibe vették és örökéletűnek hitték. 2020-ben lehet, hogy csak emlékképekben élnek ezek a ma még természetesnek vett, de múlandó természeti értékek. Ha majd a gyermekem megkérdezi, hogy milyen a téli hóesés, mi az a szivárvány, hogyan néz ki hóvirág és, hogy mi az az esthajnalcsillag? Akkor nem akarok régi emlékképeket felidézni és fényképeket előszedni. Csak megfogni a kezét és megmutatni neki, hogyan lehet hóembert építeni.
Felmutatnék az égre egy nyári zápor után. Megmutatnám neki a kertben a tavasz első napsugarával kibújó fehér kisvirágot, és a legfényesebb csillagot, amely először bukkan fel az éjjeli égbolton. Sajnos, ha nem változtatunk az életvitelünkön és a felfogásunkon, akkor hatalmas katasztrófa szemtanúi leszünk mindjányan. Nevetséges, hogy az emberek komolyan elkeserednek, mikor valami anyagi veszteség éri õket, de nem érzik a szomorúságot, amikor életük valódi értékei vesznek el a szemük láttára. Az élet felfogás dolga, de szerintem vegyél vissza!
Szólj hozzá!
Regényi Júlia (21) - Hangzárlat
2010.11.23. 10:30 Vegyél Vissza!
− Mit taszigálsz? Átküldtél valamit? ... Nem jött át semmi. Biztos rossz a jeladód. Emlékszel, hol a szerviz? Bocskai folyosó 4. Siess vissza. Még sehogy sem állunk a nyomozással és 110971325 szomszédjában valaki megint zenét hallgatott.
A hadnagy ezzel elindult a jeladó szerviz felé a zárt folyosókon – vagyis az egykori utcákon –amelyeket két éve légmentesen elzártak a külső környezettől. Valahányszor kilépett a kapitányság ajtaján eszébe jutott a hajdani bejelentés, melyet minden híradóban több héten keresztül visszhangoztak:
„A szükséges modernizációt az állam nem tudja finanszírozni, ám a Perfekt Luft léggyártó cég monopol helyzetének biztosításáért cserébe vállalja a különleges búra kiépítését a nagyobb városok felett. Az áttetsző burok védelmében Európa többi államához hasonlóan az országgyűlés törvényt hoz a hangkibocsájtás tilalmáról.”
A hadnagy időről időre beleborzongott az abszurd információba a hangzárlatról. A kommunikációhoz elengedhetetlenné vált telepatikus jeladó megjavíttatásával azonban nem igyekezett annyira, mint ahogyan kollégái várták tőle, őt ugyanis már nem furdalta a kíváncsiság a nyomozás eredménye miatt. Testvére zeneszerző volt és, ő hegedült 110971325 lakása mellett. A beszéd tilalmát –a hiányos oxigénkészletre való tekintettel –még elfogadta, de a harmóniák, a dallamok nélkül nem tudott létezni. A hadnagy felidézte a melódiát, amelyet az előző este hallott. Ha öccse pár évvel előbb írja meg temérdek ember élvezhette volna a koncerttermekben és válhatott volna hétköznapi gondolataik zengő hátterévé. Most viszont a számsorok mögött rejtekező egyén nem sóhajtott megkönnyebbülten hátradőlve a dallam duruzsolása közben, hanem nyomasztó szomorúság lett úrrá rajta, amiért olyasvalami fut be érzékeinek letiltott csatornáján, ami valaha megszépítette az életét, de mára puszta létét veszélyezteti, hisz minden hangrezgés károsítja a különleges légzáró búrát, mely a földi életben jelenleg az egyetlen védekezési lehetőség a mérgező levegő ellen. A hadnagy fivére tehát a legveszélyesebb bűnözők egyikének számított. A legszigorúbb büntetés várt rá: az elzárt világból a szabadba került.
A hadnagy jól működő jeladójával ezért testvéréhez érkezvén búcsút vett tőle és még egyszer utoljára megkérte, játssza el az új melódiát. Ezután visszament a rendőrségre és feljelentést tett öccse ellen.
Szólj hozzá!
Fészkfecsendő Trubaldár / szül. Porkoláb András (20)
2010.11.23. 10:28 Vegyél Vissza!
Hány oxigénpalackot használjunk el egy nap? Manapság ez megy a médiában. Egyesek megesküsznek rá, hogy a napi három az ideális. Mások meg azt mondják, hogy a túl sok tiszta levegő már árt az agynak. Elég csak két palack oxigén.
Üdvözlet a sokszínűség korából, a facebook korából, a gondolj, amit akarsz korából, a Mi korunkból!
Kedvedre kapcsolgathatsz 2000 ingyenes csatorna között, szabadon dönthetsz róla, hogy a három lehetséges nem közül melyikbe szülessen a gyermeked, és persze, hogy hány oxigénpalackot akarsz elhasználni egy nap. A lehetőségeink majdhogynem végtelenek.
Mi történik 2020-ig Magyarországgal? Azt nem tudom. Azt mondják, amit a digineten látsz az jobb a valóságnál. Felesleges utána személyesen megnézni. Én megnéztem egyszer egy műsort Magyarországról. Kár, hogy most nem a valóságnál jobb dolgokról kell írnom, akkor könnyű dolgom lenne. Úgyhogy inkább hagyom Magyarországot. Maradok inkább Budapestnél.
Minden rendes városlakó napja a sarki O4U árusnál indul. Itt lehet beszerezni a reggeli friss oxigént. Néhányan okosan keresztezték az üzletet, és izotejet meg péksütit is lehet kapni. Ennél több nem kell egy sikeres nap kezdetéhez.
Rendkívüli fejlődésen ment át Budapest. Igazi turisztikai látványossággá vált. Hatalmas neontáblák hirdetik városszerte: Az épülő város, Budapest!
Olyan 5-6 éve az egyik legnagyobb amerikai turisztikai lap lehozott egy több oldalas cikket, amiben a riporter az alábbiakról számolt be: 8 éve látogatja Budapestet, de a körutakat azóta is túrják. A zajszennyezés, a felvert por, és a gépek által kibocsátott szmog óriási. A Mátyás templom állványozva van ősidők óta, a hidakról félholt építőmunkások lógnak, és az építőanyag vígan úszkál a Dunában. A félkész metróalagutak pedig sorra nyelik el a gyanútlan járókelőket.
A városatyák mérlegeltek hát, és álmodtak egy nagyot: ahelyett, hogy befejeznék az építkezéseket, inkább Budapest kultúrájának részévé teszik azt. Azóta tömegesen érkeznek a külföldiek, hogy részt vegyenek az „Így épült a te városod is!” elnevezésű túrákon. A képeslapokra pedig a Mátyás templomot már állványozva nyomják.
Voltak azért fejlesztések, amik idővel kikerültek e túrák vonzásköréből. Elkészültek az egész városra kiterjedő biciklitároló és kölcsönző helyek. Én is sokáig azzal jártam. Egy gond volt csak, hogy a bicikli utak továbbra is a fenti túrák célpontjai maradtak. Egyszer előttem elütöttek egy biciklist. Az autós az 5-ös metró építése során keletkezett kátyúk egyike miatt elvesztette a volán fölötti uralmat. Azóta metrót használok, a 4-est, ami már jár 2018 óta. Igaz, a 2-es és a 3-as vonalán. Nehogy berozsdásodjanak, mert akkor ronccsá minősítenék őket, és ki kéne fizetni a szerelvények űrbelövésének költségét.
Elmondhatjuk, hogy egész kellemes Budapesten élni. Amióta kapni lehet a hőszabályzós ruhadarabokat, a klímaváltozás miatt sem kell annyit rettegni. Mindenki beállíthatja a számára megfelelő hőfokot, és nyugodtan használhatja a dezodorait és autóit. A folyóinkat sem szennyezzük már. Az elhasznált vizet összegyűjtjük hatalmas tárolókban, vegyi úton megtisztítjuk, majd eladjuk a rászoruló afrikai és ázsiai országoknak jutányos áron.
Mi változott hát az elmúlt 10 évben? Odafordulok egy kirakat digiüvegéhez, szemügyre veszem magam benne, az államon növesztett, villanagyságú evőkézzel félrehúzom az oxigénmaszkom.
Nem túl sok, talán egy kicsit borostásabb lettem.
Utóirat: Ebben az írásban 2020 karakter szól 2020-ról, az összes többi aktuális. Bocsánat, ha ezzel a pár extra karakterrel terhelek bárkit is.
Szólj hozzá!
Pauer Ágnes (23) - A pontos idő: holnap
2010.11.23. 10:28 Vegyél Vissza!
A falak, mint emberi arcok, hol kinyílnak, hol bezáródnak.
Havas táj, vízesés és madárraj, aztán bombatámadás, síró gyerekek, heves politikusok, számok ezrei, szex, zene, őrjöngő emberi vonások, hömpölygő tömeg, füst. Füst a kéményekből, füst a föld alól, füst-tenger-felhő, az Eiffel-torony kikandikál a fehér vatta-ködből. Sokszínű városok, még színesebb termékek, kiásott zörgő csontok, élő zörgő csontok, zsír a pult alatt, zsír a pult mögött, előtt. Még egy Eiffel-torony, de már a föld alatt, vakondok a föld felett, buszok között rohanó állatok, sikítás, dudálás, szitok. Hallom, nem hallod. Érted? Én nem. Csend, csendben kérődző tehenek. Aztán fáj, nem fáj, végül repülök, reggel, délben és este is. Monitorok kacsintanak a falból.
- Reggelit? Kávé, tea, tej?
- Nem, köszönöm, már tegnap megvolt!
Szoros nyakkendők, dagadó erek, magas sarkak, kivillanó bokák, térdek és bugyik, bugyi nélküliek.
- Eljössz velem egy menetre? Neked majdnem ingyen adom!
- Nem, kösz, már az éjjel megvolt!
Jahve, Jézus, Mohamed, Siva, Buddha és nem-Jahve, nem-Jézus, nem-Mohamed, nem- Siva, nem-Buddha, de egyenruha, egyencipő, egyen-cipőfűző, sőt még az arc, haj, szem, száj is azonos.
- Megváltás kedvezménnyel! Csak most van rá lehetősége, lehet, hogy holnap már késő!
- Nem, köszönöm, már többször is megvolt!
Szűk utcák, széles utcák, nagy kocsik, kis kocsik, sok ember és sok szemét. Hol eldobja, hol összeszedi, hol kiköpi, hol megeszi, szétszaggatja, házat épít, kikerüli, belemászik, az egyik balra, másik jobbra. Kincskeresők, kincstelenek.
- Nem tud rendesen felöltözni! Hogy tud így élni! Na adok egy ezrest, vegyen magának egy rendes kabátot!
- Nem, kösz, már tavaly megvolt!
…
- Adjon egy ezrest tejre, kenyérre! Éhes vagyok! Vegye meg tőlem ezt a szuper telefont, teljesen új, csak egy kis karcolás van rajta!
- Nem, kösz, ez már 10 éve megvolt!
Az enyém, a tied, az övé, a miénk, a tietek, az övék. Olyan nincs, hogy senkié, gyorsan enyém, tied. Olyan nincs, hogy mindenkié, mert titokban, vagy nem titokban az övé, valakié.
- A Magyar Köztársaság nevében az ítélet százmillió forint pénzbírság.
- Nem, köszönöm, ennyim soha nem volt!
Kenyér: fehér, barna, még barnább, máshol meg fekete, instant. Instant leves, instant tej, instant hús. Zöld, piros, kék, fehér por. Szájba, szembe, agyba.
- Halál kedvezménnyel!
- Nem, köszönöm, most nem jó, majd csak holnap!
Szólj hozzá!
Pogasits István (23)
2010.11.23. 10:25 Vegyél Vissza!
2010. december 20.
A Cancún-ban létrejött klímacsúcs hosszú tárgyalások után kudarccal zárult. Kötelező érvény helyett csak ajánlásokig jutottak. A legnagyobb károsanyag-kibocsátók, Kína és USA még mindig csak 2050-re vállaltak nagyobb csökkentést, a 2020-as céljaik jelentős mértékben nem változtak.
2011. november 15.
Újabb klímacsúcson vettek részt Tshwane-ban (korábban Pretoria) az ENSZ tagállamok, melynek fő programja a cancúni egyezmény pontjainak szervezeti és financiális problémáinak megvitatása és az ajánlás kötelező érvényű vállalásba szervezése voltak. Bár az egyezményt a tagállamok elfogadták, az elemzők szerint a célok tarthatatlanok a konkrét intézkedések és a források hiánya miatt.
2012. március 3.
Az USA-ban hatalmas kőolaj-és földgáz készletekre bukkannak.
2012. szeptember 22.
Szöulban ültek le az ENSZ tagállamok egy utolsó ülésre, mielőtt életbe lép a cancúni egyezmény. Az egyik feszültséget okozó téma az USA lépése, amellyel az ipari komplexumok és energetikai kutatások normatíváját úgy módosította, hogy az elősegíti a szénhidrogén-alapú energia kitermelését és felhasználását.
2014. január 20.
Több független kutatás szerint is a károsanyag-kibocsátás hatásai a vártnál is erősebbek és eközben a kibocsátás nem csökkent számottevően.
2016. június 19.
Bangladesben és Indiában az esőzések miatt megáradt Brahmaputra több mint 30 ember halálát okozta és legalább 120 embert nyilvánítottak eltűntnek. Ez idén már a második katasztrófa, amely a heves monszunesőzések következtében történt.
2017. december 12.
Évtizedek óta nem látott fagy köszöntött Norvégiára. A belső területeken ugyan megszokott a keményebb tél, de idén a partvidéket sem kímélte a hideg. Stavanger városban is és a legtöbb parti településen a szokásosnál átlagosan 5-6 °C-kal alacsonyabb a hőmérséklet ezen a télen. A feltételezések szerint a Golf-áramlat évrőlévre gyengülő hatása miatt egyre hidegebb az éghajlat Európa nyugati partjainál.
2019. február 20.
Az USA után Oroszország és Kína is kilép a cancúni egyezményből.
Szólj hozzá!
Molnár Tímea Andrea (20) - Analizálva
2010.11.23. 10:24 Vegyél Vissza!
A Moszkva téren átvágva csak futó pillantást vetek a tér közepén álló sorra. Az „egészséges emberek”, mi? Egy férfi idegesen tekintget a sor elejére, még sokat kell várnia. A kígyózó vonal egy kis bódé előtt áll. Nemrégiben tették ide ezeket az új zajfülkéket. A lényege, hogy megszabadít öt percre a károsító zajtól és persze 3 euródtól. Oldalt lehet venni oxigénmaszkokat is, ezek tényleg szükségessé váltak mostanra, bár már régebb óta árulják őket. Tavaly a levegő és a zajszennyezés túllépte a kritikus határértéket. Öt euróból megválthatod a napi egészséged. Ez is valami.
Mindenhol körülöttem izgatott arcok. Bár még csak egy hete adták át az új PRT-t (Personal Rapid Transit), a kétmilliós város máris beépítette a mindennapjaiba az új tömegközlekedési eszközt. Ez egy vastag drótkötélpályán mozgó, a „buborék” sífelvonóhoz hasonló rendszer 5-10 m-rel a föld fölött. Mikor megérkezik a kabin, gyorsan benyomulok én is a tömeggel. Útban a töltőállomásra nem mindennapi kilátás nyílik a városra, de sajnos a gyakori savas esők tönkretették az épületeket, a növényeket pedig teljesen kiirtották. Elmélázva nézek körbe, és megakad a szemem a szemben ülő nőn, aki egy digitális könyvolvasót szorongat a kezében. A legfrissebb hírek töltődnek fel erre a szerkezetre, mikor a PRT-be lépünk. A mai szalagcím „Tornádó pusztított Zuglón”. És sorban követik a rémhírek „Újabb olajhiány-hullám Magyarországon!”, „Pánikban a gazdák – csapadékhiány várható az elkövetkezendő nyarakon”. Gépiesen néztem ki az ablakon, mi jöhet még? A szemem most az új gépjárművekre tévedt. Hihetetlen mi van ott lent. Miután a kőolaj olyan drága lett, hogy csak a gazdagok és befolyásosak juthattak hozzá, az autók lassan eltűntek a főutakról. Átadták helyüket a feltalálóknak, akik naphosszat új szerkezeteket terveznek. Ezek ugyan környezetkímélőbbek, de egyelőre balesetveszélyesek. Ezért nem szívesen járkál senki odalent.
A kabin hirtelen lassítani kezdett, majd hamarosan megállt. Kiszállva éreztem a szmog nehéz szagát, mely az autók hagyatékaként maradt a levegőben. Átsiettem a Kossuth téren, és beléptem a Duna parton kihelyezett üvegfülkébe. Beütöttem a biztonsági kódot és a fülke lassan elkezdett süllyedni a föld felszíne alá.
Hogy mennyit változott a világ 10 év alatt? Azt sajnos nem tudnám megmondani, hisz nem létezem annyi ideje, én egy egészen új fejlesztés vagyok.
Szólj hozzá!
Mocsáry Ágnes (22)
2010.11.23. 10:23 Vegyél Vissza!
„Vannak dolgok, amik változnak. És vannak, amik soha.”
Felkelt, ahogy minden nap. Számítógép be, emailek csekkolása, és ott volt. Meghívó 10 éves diplomatalálkozóra… Mennyi minden változott azóta! De a rohanás az maradt. Most is késésben volt, elkalandozó gondolatai pedig csak föltartották. De hát 10 év… Akkoriban még minden más volt, aztán jött az Új Gazdasági Terv: adósság, régi rendszer, EU ment, új befektetők, Kína, saját fizetőeszköz jött. Meg a félelem: nem lesz munka, nem lesz haladás, meg az a v betűs szó! De végül csak változás lett. Hol is lesz az a találkozó? Valami sport pub… Mi is volt a neve? Ja igen, forma1! Azok a büdös kocsik. Utálta a régi autókat. Ma már senki nem jár velük, csak hidroautókkal. Ez is az új rendszer hozadéka. Az egykori kormány visszavette az ország természeti kincseit: földgáz, víz. Persze ez nem mindenkinek tetszett. Meg az sem, hogy az állami szférában geotermikus energiával kezdtek fűteni, majd szinte az egész ország áttért a termálfűtésre. Új világ volt. A kék arany világa. A világon 3 milliárd ember nem jut ivóvízhez, véres háborúk folynak érte, többé már nem csak duma, hogy ez a legfontosabb kincsünk, ez a kőkemény valóság. Már érezte milyen szerencsés, hogy annak idején nem hagyta el az országot. Pedig diploma után nagyon gondolkozott rajta, rengeteg barátja ment külföldre. Akkor senki sem gondolta volna, hogy tíz év múlva Magyarország gazdasági nagyhatalom lesz a vízkészleteinek hála. Az egész világon úgy emlegették: a felkelő hold országa. Ezt egy magát viccesnek tartó net firkász írta: a II. világháború utáni Japánhoz hasonló gazdasági csoda volt az ország, amely úgy keringett Kína körül, mint a hold a föld körül. A városban nem tudta nem észrevenni a változást: a koszos utcákat takarították, a villamos pályák számát megduplázták és füvesítették. A hidroautók nem voltak zajosak, és nem voltak hajléktalanok. Ahogy sétált, valami kizökkentette a gondolatvilágából: egy nagy és drága autó állt közvetlen előtte a zebrán. Van, ami sosem változik….
Szólj hozzá!
Lengyel Tamás (18) - Cselekedj
2010.11.23. 10:21 Vegyél Vissza!
Ily pöttöm voltam egyszer én is,
Mikor életem tavaszán egy
Mámoros Áprilisi nap friss
Harmatjában hemperegve hegy
Aljában, döntöttem el végleg,
Hogy fel nem nő e pajkos lélek,
Idősödő test nem lesz méreg,
Amíg lélegzek és élve élek,
S szerelmesen bátran lépek,
A buja völgy puha keblében,
Amíg a végső útra térek
Élek e csöndes menedékben.
Nem kell nékem semmi más,
Hagyj el csaló hasonmás!
II.
Torz tárgyak takarója
Födte el egyszer a napot,
S alattunk megnyílt a föld,
Kapaszkodtunk de kezünket
Fém, üveg, szilánk,
Vagdosta, törte, zúzta.
Beestünk.
Gyermeki lelkünk örökre bemocskolva,
Egy olajfoltban,
Felnőttünk.
„Acél szív, szilárd lélek!”
Hangzott a vezényszó.
A gépezetből kikerülve,
Újraformálva, üresen, kitömve,
Hallgattunk új szüleinkre.
S mint az újszülött,
Kinek lelke nem szabad, hanem szolga
Ismeretlenek tulajdonában;
Kinek teste nem szép, hanem taszító szörny
Futószalagon gyártva;
Kinek köldökzsinórja vaslánc,
Örökre elzárva;
Kinek otthona nem az édesanya finom ölelése,
Hanem lángok csapdája;
Kinek kezét, biztos fogást nem lelve,
Vasmarkok szorítja;
Kinek első sírása sikoly, félelemtől
Eltorzulva;
Kinek szemét nem a fény, hanem füst
Vakítja;
Kinek első bátorító hang helyett,
Acélkalapálás jut;
Kinek testét nem éltető vér,
Hanem gépek szennye mossa;
Kinek tudata szabadságában szenved,
Múltért ég, jelentől szenved, jövőtől fél -
Felnéz a plafonra
S kérdi: hova?
„Acél szív, szilárd lélek!”
„Acél szív, szilárd lélek!”
Hangzik a válaszszó.
Így teltek napjaink, heteink, éveink, míg nem egyszer -
III.
Üres emberek, tömött emberek
Királyok, királyai, sivatagok bősz urai
Emelkedtek ki sorainkból,
Mocskoson, szurkosan, szebb világot ígérve:
Egyszerre a vezényszó ismét:
„Acél szív, szilárd lélek!”
S mi ismét hallgattunk reá,
Ásót, csákányt, kardot, puskát ragadva
Követtünk urainkat a halálba,
Testvér a testvér ellen küzdve
Épült szép új világunk,
Téglák helyett hullákból,
Beton helyett izzadság s vérből.
„Acél szív, szilárd lélek!”
Nap nap után, nincs megállás,
Katonának nincs nyugvás,
Motorok zúgása fejünkben ébredéskor,
Reggelire tojás és kenyér.
Majd fegyvert fogj, lőszert, puskaport,
Csatlakoz a szabályos hadoszlophoz.
Az ellenség felettünk vár, talán rád.
Maszkot fel, a levegő vékonyodik,
Halál bűze csavarja az orrod.
Megérkeztünk.
Ellenséges terep előttünk, idegesen mosolygunk.
Hat óráról lőnek, mögöttünk a zöldek!
Kék és zöld összecsap,
Az első sor holtan lezuhan.
Visszavonulás,
De a napnak nincs vége,
Jöhet a következő megálló.
A levegő egyre hidegebb, alig öt,
Az új ellenséggel harcolni lehetetlen.
Figyelmesen várunk, az ellenség lassan a láthatáron,
Céloz, tűz! Ne kíméld, dögöljön a szemét!
Az egyik lezuhan, majd követi a másik,
Keményen küzdünk,
Az ellenség nem tör át köztünk.
Már hat órája, még kettő hátra.
S mikor a vezér visszavonulót fú,
Azokra gondolunk kik, nem jönnek vissza ma velünk.
Koszosan, szomjasan, fáradtan és gyengén,
Még egy napot abszolváltunk,
Még egy nap menni vagy meghalni,
Még egynek vége.
A nap rég lement, fegyvereket a helyére,
Mert a fegyvered élete a tiéd s enyém.
Tojás és kenyérrel indul a keserű éjszaka,
De álmodban résen legyél,
Ha kell ölni légy kész.
Elalvás előtt még beszélgetünk:
Azokról, akik nem élték túl,
A golyókról melyek felettünk süvítettek,
A barátunkról, ki mellettünk fekszik,
Szilánkokkal a fejében.
Nap nap után, nincs megállás,
Katonának nincs nyugvás.
„Acél szív, szilárd lélek!”
„Acél szív, szilárd lélek!”
Imigyen harcoltunk s hulltunk
Üres emberek, tömött emberekért -
De csitt -
Egyszer csak véget ért a harc,
S nem marad más csak a csönd,
A gyász s üresség.
Hirtelen nem tudtuk, hogy
Mosolyogjunk vagy sírjunk,
Búsuljunk vagy örvendezzünk,
Csak a csönd, csönd, csönd.
A levegőben mint egy gonosz szellem,
Fojtogató csönd, borzasztó csönd.
Egymásra pillantva, ide-oda, választ várva,
De nem kapva,
Csak a csönd, csönd, csönd.
Olykor egy nyöszörgés hasított a levegőbe,
Követte egy könyörgés, fohász, ima,
Kihez? Mihez? Nem számít, túl késő,
Egy újabb katona fekszik holtan, és újra csak:
A csönd, a csönd, a csönd,
A csönd, a csönd, a csönd!
Végül, mint egy lopakodó patkány,
A csöndet megtörve, egy szédítő hang kúszott elő,
Egyre hangosabban, ismét a vezényszó:
„Acél szív, szilárd lélek!”
„Acél szív, szilárd lélek!”
„Acél szív, szilárd lélek!”
Ekkor született fiam,
Mellettem sunnyogott az új nemzedék sarja -
IV.
Szabadok voltak, kívülállók, álmodozók,
Szociálisan kirekesztett,
Művészek, zenészek, írók, költők,
Civil aktivisták és pacifista tüntetők.
Katonák egy népszerűtlen háborúban.
Minden zavaros volt,
Kapcsolatok zűrösek, fűvel-fával,
Ki kivel, ki nem, ki hogyan, ki így,
Család, házasság új értelmet nyert.
Szegény, örökké mellékelt erkölcseink,
Talán örökre elveszetten,
Utat szorítva új isteneiknek:
„Szabadság és Szerelem!”
Olcsó és egyszerű, egy kis fű és papír,
Mindjárt minden szép és jó.
Hol van ilyenkor az Isten?
Elfelejtették.
Vasárnap este inkább egy kis mámor,
Ha már hétfőn a hidrogén ellen,
Órákig az asztal alatt feküdtek.
Voltak jók és rosszak, szépek és csúnyák,
De mindenki egy volt, egy mindenki,
Néha többen is egyszerre,
Anyaszült meztelenül.
Elkényeztetettek és önzők voltak,
Lusták és lángeszek,
Túl későn nőttek fel, de végül az is megtörtént.
Őket okolom mégis mindazért a rosszért,
Amit a háború után ránk terheltek.
A legtöbbjük tagadja, de mégis
Nagyrészt sajnálja.
Álszent képmutatók az új generáció is,
Amint lehetőség adatik, hátbaszúr,
Meggyaláz, elveszi mindened.
Lassan a felszínre tör…
Így épült egy úgy világ ismét,
A lopás és csalás lett az úr.
A későn felnőtt pólyásoknak gyors pénz kellet,
A tömött embereknek minden kellett,
Zavaros idők, mindenkitől féltünk.
Egy ártatlan mosoly, egy csábító szó, a végzetünk.
Még nagyobb emberek ezek,
Tiszta öltönyükben az egész világ elférne,
Finom kezük lendítése,
Sorsunk kegyetlen eldöntője.
És újra a felszínre tör…
„Acél szív, szilárd lélek!”
„Acél szív, szilárd lélek!”
„Acél szív, szilárd lélek!”
„Acél szív, szilárd lélek!”
Soha ennyire ijesztően -
V.
Reményvesztetten,
Elzárva, elnémítva,
Üresen, tömötten,
Csak egy szó,
Hagyta el ajkunk:
Hova?
És újra:
Hova?
És újra, és újra:
Hova? Hova?
VI.
Ekkor születtél, ahányan voltunk mind köréd álltunk,
Együtt az egész család, együtt érted imádkoztunk,
Soha ennyire nem szégyelltük az elrontott múltat,
Hogy egy világba születtél mely kívülről már korhadt.
Némán álltunk, fejünk lehajtva, de új remény égett
Fényesen lobogva, elűzve a nagy ellenséget,
Akik eddig markukban tartottak; így jött el a vége,
Nem egy durranással, hanem egy nyöszörgéssel.
Ígérd meg hát kedves kis unokám,
A romokon, amiket rád hagyunk
Teremtsd meg magadnak azt a világot,
Amiért érdemes harcolnod.
Ember embernek szent s sérthetetlen,
Egyenlőnek lenni születéstől nem lehetetlen,
Csak akarni, vágyni és küzdeni kell,
De küzdeni a lélekkel, nem a kezekkel.
Erőszak erőszakot szül, legyél hát kívülálló,
Keresd a békés utat, ne te légy a megtorló.
De a vágy s gondolat közel se elég, cselekedj!
Emlékezz mindig ezen örökre elhanyagolt szavakra:
Az eszme s valóság között fekszik a sötétség,
A gondolat s cselekvés között fekszik a sötétség,
A vágy s mozdulat között fekszik a sötétség.
Cselekedj! Ne hagyd, hogy őseid bűnös szégyene
A te ártatlan vállaidat terhelje. Minden gondolat,
S rá minden egyes mozzanat, közelebb hozz,
Közelebb az igazi szép új világhoz.
Acél szíveket, szilárd lelkek, szerelmes és szabad
Erkölcstelen népek, csaló hasonmások, el innen!
Vesd meg a kevélységet,
Nem vagy különb senki emberfiánál,
Egyedül egy senki vagy,
Nem vagy se szebb se jobb másnál,
Csak büszkeséged nagy.
Vesd meg magad,
Ne nézd le a náladnál szomorúbb sorsa jutottakat,
Sőt, ereszkedj le hozzájuk és nyújtsd ki kezed,
Emeld őket fel magadhoz, csókold meg a talpuk,
Feledkezz meg magadról, az egyenlőség nem álom.
Győzd le a fösvénységet,
A pénz minden gonoszság gyökere,
Virága a bűn és szomorúság,
Ahogy nő vagyonod úgy nő az ereje,
A vakító vágy s kapzsisság.
Győzd le magad,
Ami nem létszükséges, attól szabadulj meg,
Álmodban se képzelnéd el mennyien éheznek,
Mennyien függnek egy jótevő szánalmától,
Légy te az arcnélküli idegen, oszd el mindened.
Utasítsd el a bujaságot,
Az emberi méltóság szemérmetlen,
Legaljasabb cáfolása,
A rendetlen nemi gyönyörökben,
Burjánzik a lélek tagadása.
Utasítsd el magad,
Tiszteld az embert önmagadban és másokban,
Csak így juthatsz el az egyenlőség tudatához,
Ha elfojtod a testi kényszert, felszabadítod magad,
Az igaz szépséget keresd, ami a belsőben rejlik.
Tagadd meg a torkosságot,
Mértéktelenség az evésben, ivásban, dohányzásban,
Ez a torkos ember ars poétikája,
Mértéktelenség a földi örömök habzsolásában,
Az önzés netovábbja.
Tagadd meg magad,
A sört a húst a dohányt a ruhákat a szépséget a játékokat
A sexet a testet a munkát a klímát a fegyvereket a szódát
A gazdagságot a hatalmat a mobilt a cipőket a pihenést
A kelmét a pénzt a bort a szórakozást mindent mindent!
Fojtsd el az irigységedet,
Mely az önszeretetből burjánzik,
S elterjed mint a rák,
Míg az elme békéje elhalálozik,
S szenvedést hoz reád.
Fojtsd el magad,
Ne hagyd, hogy tökéletességre való törekvésed deformálja,
A környezetedet, ez hiú álom, nem vagy, nem is leszel,
Tanuld meg becsülni azt, ami van, ami neked megadatott,
Így fog nőni az önbecsülésed, szeresd a másságot.
Küzd le a haragodat,
Minek édes nedve gyors de hamis menekülés,
A gyönge ember szíve előtti faló,
Melyben a lassú és keserű megsemmisülés,
A végső megrontó.
Küzd le magad,
A pezsgő véredre, a szív sebes verésére ne hallgass,
Ne gondolkodj sérelmekben, vétkekben, mi neked az,
Bármekkora a fájdalom, a bosszú nem fog enyhíteni rajta,
Mindannyian együtt viseljük a bűn nehéz terhét, mink emberek.
Vesd meg a restséget,
Az ólomsúlyt mely lehúz a mélybe,
Az undorító közönybe,
S lelki elzártság várának peremébe,
Önmegvetésbe.
Ne vesd meg magad!
Álmodj! Cselekedj!
Unokám, küzdve küzdj és bízva bízzál!
Egy szebb jövőért, egy közös menedékért!
Szólj hozzá! · 1 trackback
Király Amanda (18) -2020, egy új nap kezdete
2010.11.23. 10:18 Vegyél Vissza!
Te ételt adtál, és mi kifosztottunk. Te otthont adtál, és mi tönkretettünk. Te levegőt adtál, és mi megmérgeztünk. Bocsáss meg tékozló fiadnak Földanyánk.
Gyermekek voltunk még a tudás hatalmához. Észre sem vettük, hogy a hatalom felelősséggel jár.
S most, hogy látjuk, milyen elgyötört vagy, Te, az élet egyetlen ismert otthona, ideje lesz kezet nyújtanunk, s felállni segítenünk ahelyett, hogy kegyetlenül kihasználnánk.
Miben segíthetünk?
Meddig tudsz még etetni hétmilliárd szájat? S meddig tudos még etetni a többi élőlényt, rovart, emlőst, hüllőt, madarat, nyitva- és zárvatermőt, s gombafajt? Sok faj pont miattunk áll a kihalás szélén.
Csak még tízszer kerüld meg a Napot Földanyánk! Csak még tízszer legyen termékeny a talaj, csak még tízszer adjon ételt. Csak még 2020-ig legyen lélegezhető a levegő, csak még 2020-ig legyen tiszta vizű forrás, s addig adjon halat a tenger.
2020-ig adj időt arra, hogy az emberiség megmutathassa valódi nagyságát. Sem időt, sem energiát nem pazarolunk tovább.
A tudást használtuk ellened, és a tudást használjuk majd érted is, hiszen ez az egyetlen valódi tulajdonunk.
Időbe telik majd, mire akárcsak a pazarlásról leállunk. Persze ez a legkevesebb, ami egy intelligens életformától tellhető. Napelemekkel borítjuk lassacskán majd be a házaink tetejét., s jól záró ablakokkal tartjuk a szobában a meleget. Megbecsüljük, és beosszuk a tiszta vizet, és az energiát. Trendé tesszük a tiszteleted, Földanyánk.
Az olajról nehéz lesz leszokni, de ígérjük, kevesebbet használunk majd. Nehéz lesz bevonnunk minden embert. Talán a luxusból is lejjebb kell adnunk, és ez bizony szörnyen fájni fog. Meg sikerülni is, bízom benne.
Ez az idő talán elég lesz nagy találmányokra is, melyek nem csak késleltetik a bajt, hanem valóben segítséget is nyújtanak,. Ez lenne a legjobb, de ezt nem ígérhetem.
És ha az emberiség nevében (ugyan, ki vagyok én ahhoz) adott ígéretem el is jutna hozzád, akkor se sok hitele van az ember szavának, tudom.
Szólj hozzá!
Kalán Gréta (17) - Ilyen volt egy napom 2020-ban
2010.11.23. 10:17 Vegyél Vissza!
2020 március 13-a péntek reggel van. Ez is egy szokásos napnak indul. Felkelek az ágyból, kihúzom a sötétítőt. Meglepően meleg levegő csapja meg az arcom amikor kinyitom az ablakot,hogy kiszellőztessem a szobámat. Ezután a fürdőbe megyek fogat mosni. Leveszem a polcról a fogkrémet amire nagybetűkkel ez van írva: "Biológiai úton lebomló csomagolás". A felirat alatt a fogkrém márkája,majd részletes szöveg arról hogy hány óráig nyújt friss leheletet és miért is ez a legjobb fogkrém. ... Van ami nem változik.
A csap felett lévő műszert beállítom "fogmosás mód"-ra. Ez egy olyan műszer, ami pontosan jelzi mennyi vizet használhatok. Ha a szükséges mennyiségnél többet használok, fület süketítő pityegéssel jelez. Véletlenül több vizet töltök a pohárba, és a szerkezet pittyegni kezd. Öt percig kellett hallgatnom a zajt míg végre elállt. Nem,ez mégsem egy szokásos nap. MÁR ideges vagyok, pedig még csak fél hét. Miután fogat mostam, kinyitom a ruhásszekrényem. Nincs túl sok választék. Zöld, kék, fehér, barna ruhák, mindegyik színből két-két fajta, egy vékonyabb és egy vastagabb anyagú. A vastagabb az őszi-téli hónapokra, a vékonyabb pedig a tavaszi-nyári hónapokra. Mást nem is kapni az üzletekben. A divatcégek tönkrementek, a műszálas ruhákat betiltották. Jóllehet a fekete piacon mindig kapni rossz minőségű ruhákat, senki sem meri hordani őket. Ugyanis azért a törvény büntet. Visszasírom a régi szép időket, amikor még azt vehettem fel amit akarok. Unalmas ez a négy szín. Jó lenne valami újítás. Újra a szikrázó Napra tekintek, végül a vékonyabb kék ruhámat veszem fel. Beülök a vízzel meghajtott autómba, és elindulok a munkába.
Ötszáz méterenként színes konténerek jelzik, hogy a hulladékot szelektíven gyűjtjük. Mindenki hibrid autóval jár mert hagyományos benzin meghajtású járműveket már nem gyártanak. Akinek nincs kocsija, az a tömegközlekedést vagy a biciklizést választja. Természetesen a buszok is hibridek, a transrapid vonatok pedig 420 km/h-s sebességgel száguldanak a mágnesesség törvénye szerint. Megérkeztem.
Bemegyek az irodába. Most következik az, amit a legjobban utálok: Agymosást kapunk minden reggel. Ez annyiból áll hogy egy megbízott személy, akit mi csak "nagyokos"-nak nevezünk utasításokat ad arról, hogyan éljünk környezetkímélő életmódot. Néha idegrohamot kapok ettől a sok rizsától. "A szemetet ne dobják el mert...Ne folyassák a vizet,mert..."...blablabla. Miután vége az egész hablatyolásnak mindenki kap egy üzenetet a digitális karszalagjára miszerint részt vettünk az "agymosás"-on. Bárcsak áramszünet lenne, akkor legalább nem kéne dolgoznom. Futott át az agyamon egy pillanatig ez a gondolat, amikor rájöttem hogy minden napelemmel működök. A hologramos laptop és mobiltelefon, illetve minden más eszköz. Ekkor bőszen szidni kezdtem magamban az egész környezetvédelem dolgot. Miért nem lehet minden a régi?!
Munka után vásárolni megyek a barátnőmmel. A szupermarketbe belépve egy nagy zöld foltot látok. Minden áru zöld környezetkímélő csomagolásban kapható. Így sokkal nehezebb megtalálni a megvásárolni kívánt árut. Friss,egészséges zöldségek és gyümölcsök vannak az egyik részlegen. Ínycsiklandó látvány, veszek is belőle. Kozmetikai termékek még mindig kaphatóak, csak jóval kevesebb fajta, szigorúan ellenőrzött termékek. A kedvenc hajlakkomat rég nem kapni, mivel a hajtógázas termékeket kivonták a forgalomból, mondván: "Károsítja az ózonréteget." Nekem meg a kinézetem károsítja az, hogy nincs! Bankkártyával fizetünk.
Kilépünk az ajtón és rengeteg rügyező fa látványa tárul elénk. Itt a tavasz. -Két jó dolog van ebben a "környzetvédősdi"-ben. Az egyik, a gyönyörű fák látványa, a másik pedig a friss gyümölcsök zamata. -állapítottam meg a dolgot, miközben egy ellenőr lépett oda hozzánk hogy igazoljuk, megkaptuk a reggeli utasításokat. Persze, hogy a barátnőmnél pont nem volt karszalag, így pénzbüntetést kapott. "Jó bevétel ez az államnak, mi?" - kérdezte az ellenőrtől dühösen. Mire az ellenőr az válaszolta, hogy a befolyt összeg 75%-át kutatásokra szánják. Én is dühös lettem. "Utálom az új rendszert, inkább fulladnék bele a szemétbe, minthogy megmondják nekem milyen módon éljek!" - szóltam meglehetősen hangosan. Akkor vettem csak észre hogy az én egyetlen, gyönyörű gyermekem egész végig a hátam mögött állt. Nagyon elszégyelltem magam. De mi az a kezébe?! Két pici keze között egy sárga, halálfejes tárgyat tartott és a szájához kezdte emelni. Gyorsan kikaptam a tárgyat. Nagyot förmedtem: "Ki az a nemnormális aki veszélyes hulladékot dob el?! Mit képzel magáról,azt hiszi csak övé a Föld? Az ilyen ember csak magára gondol! "Egy pillanatra lefagytam, a sárga szemét kiesett a kezemből. A férjem kiabálva rohant hozzánk hogy jól vagyunk-e. Csak annyit tudtam kinyögni: Én is pont olyan vagyok. Pont olyan mint az az ember aki eldobta a szemetet. Csak magamra tudtam gondolni. Átöleltem a kislányom és zokogni kezdtem. Szerencsére nem lett semmi baja.
Azóta 27 év telt el. A Föld virágkorát éli, az utódaink büszkén gondolnak ránk. Azokra, akik össze tudtunk fogni és együttes erővel változtatni. Mert ahogy Vauvenargues francia filozófus írta: "Ahhoz hogy nagy dolgokat hajtsunk végre, úgy kell élnünk, mintha sohasem kellene meghalnunk." Valójában nem is kell meghalnunk, mert utódainkban tovább élünk örökre, legalábbis a világ végezetéig.
Szólj hozzá!
Jamriskó Tamás (20) - Korkép
2010.11.23. 10:05 Vegyél Vissza!
A most, most van, erről nem győz meg senki.
A halántékom szürkés itt-ott. A fogaim fele ólom, amalgám, műanyag. Kicsit kopaszodom is már a homlokom két oldalán. Erősek a csontjaim, sosem volt csonttörésem, az ízületeim viszont pocsékok. Már kevésbé hallom a környező zajokat és alkonyatkor sem látok tisztán. Szemüveg nélkül képtelen vagyok olyannyira fókuszálni, hogy olvasni tudjak. Keveset tudok gyalogolni és ha futni kell valami után, inkább várok mintsem kifulladjak és szégyenszemre a szívem a torkomban érezzem. Volt egy gyomorfekély műtétem és a gyerekem alig lát otthon. A feleségem búskomor és neki is mint magamnak ugyan azokat a kifogásokat ismételem. A barátaim messze vannak tőlem, még ha csak húsz percet is kellene utazni hozzájuk. Kutyám, macskám nincs, nyűg. Megtakarított pénzem, törlesztő részletem van. Azokat nem kell etetni. Az autóm középkategóriás, a fényképalbumom elvesztettem. A napokat hagyom eltelni. Nincs különösen ami vonz, hajt, éltet. A gyerekem majd elboldogul, a feleségem vigasztalja magát én pedig majd csinálok valamit. Most éppen várok. Várom, hogy elteljen ez a nap és jöjjön a következő. Rossz már a torkom is, azt mondják gégerák gyanús. Félek a gáztól, a nyitott ajtótól, a téli hidegtől és a nyári hőségtől. Nincs már türelmem sem, most pár perc alatt akarok mindent az internetről és ha megkaptam, csak átfutom. Volt idő, amikor Tarr Káthozat-ját is örömmel ültem végig. Még a 30 másodperces reklám is hosszú. Könyvet nem olvasok, időpocsékolás. Gyakran mérem másokhoz magam. Kinek, miért, rosszabb mint nekem. Ironikusan gondolok a városi életre. Mi akartuk.
A hirdetés az arcon csap és már nem érzem az egészséges igazság érzetet. Nem akarok megoldani, egyszerűbbé, gyorsabbá jobbá tenni. „Így múlik el a világ dicsősége.” Ha volt neki. Valaha.
Kettőezer-húsz van, január másodika, öt óra. Az idő ködös, a hangulat nosztalgikus.
A nevem Jamriskó Tamás.
Magasságom: százhetvenkilenc centiméter
Súlyom: hatvanhét kiló
Korom: harminc.
És már nem hiszek a csodákban.
Szólj hozzá!
Haraszti Ágnes (22) - Neni
2010.11.23. 10:01 Vegyél Vissza!
Reggelre megint kását kaptam. Nem volt különös, a színe sápadt, az állaga is a megszokott, vizenyős volt. Megettem, nem ismertem más étket. Délben rengeteget ittam, hogy tele legyen a hasam. Egy közeli kútról hordtuk a vizet. Sokat korgott a gyomrom de egy idő után már elfelejtettem még azt is, hogy fáj az éhségtől. Játékot csináltam belőle. Azt képzeltem, hogy két törzs él bennem, akik éjjelenként dobszóval idézik meg a halottaikat. Sokáig tartott, míg a nap végén némileg elcsitultak.
Két éve már, hogy így élek a menekült táborban. Nyolc éves voltam, amikor katonák magukkal hoztak, hogy majd itt jobb helyen leszek. Nem tudtam, mi lehet jobb a saját otthonomnál. Hamarosan egy nő elárulta, hogy a szülővárosom lángokba borult és vele együtt még számos hely. Rendkívüli katonai alakulatok sürgős közbelépésének köszönhető, hogy néhányan mégis ide kerültünk. Semmire nem emlékeztem. Az itt lakók idegenek voltak, a környezet pedig rideg. Fázni nem fáztunk, a napfényből is láttunk néha valamit, de mikor sütött akkor is csak olyan alattomos módon. Fájt a fénye, így alig vártuk, hogy este legyen, akkor viszont a régi, furcsa neszek helyét a még ijesztőbb csend vette át. Iszonytató volt a városi zajok nélküli csönd. Sokan feküdtünk a földön vékony lepedőkbe burkolózva, ám még egymás lélegzetét is csak alig hallottuk. Én is halk voltam, ahogy a felnőttek, ők viszont, - mint akik vezekelnek - tűrték a csapásokat. Ezt is Nenitől tudom, az egyetlen táborlakótól, aki beszél velem, a többiek ugyanis némák. Az eset óta senki nem szólalt meg, sokan nem is emlékeznek, mint én, mások talán csak nem mernek visszagondolni.
Neni szerint az ember a legszebb és egyben legundorítóbb lény a világon, mert képes megölni azt, amit teremtett vagy amit mástól kapott. El tudja pusztítani fajtáját és önnönmagát. Azt mondta, akik itt vannak, nem mernek beszélni, mert tudják, hogy hibáztak. A lelkiismeret furdalás némította meg őket.
Egykoron munkások voltak mind. Gyári dolgozók, milliárdosok, olajmágnások, favágók, vegyészek, autó tulajdonosok, energiafogyasztók és pazarlók, vízhasználók és pacsálók. Nem figyeltek a jelekre, a figyelmeztetésekre, azt hitték kijátszhatják a természetet ami viszont gyökerestül bosszulta meg az emberiség felszínességét. Kizsákmányolták a bolygót, ami így elfáradt és feladta a küzdelmet. Nagyrészt eltűnt az ember s, hogy miért épp a táborban lakók maradtak meg azt csak ők tudják, őrlődnek, és a halált kívánnák, mint a városban pusztultak, de még nem válaszolták meg saját kérdéseiket.
Csak azt nem értem akkor Nenivel mi mit keresünk itt? Nem alszom aznap éjjel. A régi otthonra gondolok, amikor még nem kellett gyertya, ha fényt akartam a sötétben, amikor megnyitottam a csapot és annyi víz jött amennyit csak akartam, amikor még meleg volt a szoba, hogy néha ablakot is kellett már nyitni a túlzott fűtés miatt. Különös érzés fog el. Bizserget, zavar, piszkál belülről. Jól tudom, ez nem az éhség okozta gyomormorgás, nem a sámánok dobjátéka. Nenihez fordulok és odasúgom neki, hogy mennyire bánt, hogy akkor régen nem kapcsoltam le a lámpát, nem zártam el a csapot, pazaroltam pedig, hogy elkélne most itt nekünk. Bánt, hogy nem figyeltem, oda jobban. Azt hiszem ilyen a megbánás, és valami, amit mások lelkiismeret furdalásnak mondanak.
Én is „segítettem” megölni a Földet? Szövetségese voltam ennek a szörnyűségnek, amiben mi mégis életben maradtunk?
Neni bólintott és csak annyit mondott, hogy élünk még és nem ok nélkül. Ha mindenki megtalálja, amit most Te, a felismerés útját, akkor talán újrakezdhetjük. De minden eddiginél nehezebb és embert próbálóbb küzdelem lesz újraéleszteni a Földet.
Szólj hozzá!
Gyűszű Hajnalka - Hello holnap! Mi vár ránk 2020-ban?
2010.11.23. 09:59 Vegyél Vissza!
2020-ban beköszönt a „Fekete-korszak”! A munkahelyek hiánya miatt ma feketén dolgozóknak nem lesz nyugdíja, így mehetnek guberálni a ma munkakerülő-párti kisebbséghez, akiknek a segélyeknek hála felvitte az Isten a dolgát. Csak semmi általánosítás! Dolgozó és zenész társaik ugyanazon problémákkal fognak küzdeni mint mi. De talán nem is a mennyországban, mint inkább a Parlamentben kéne keresni a ludast. Ám tíz év múlva erre aligha lesz sanszunk. A felelősök egészségügyi ellátás hiányában külföldön kezeltetik majd magukat magyar orvosokkal a Fekete-erdő klinikán. A maradék fekete öltönyös távirányított pedig alig várja, hogy követhesse őket, mielőtt elered a monszunos eső a fejük fölött egyre sötétebben kavargó mérgezett, fekete felhőből. Fizetőeszközünk a még jó termőtalajú feketeföld lesz, nem is említve az alatta csörgedező édesvizet. Arany ára lesz mindkettőnek, így imára fonhatjuk kezünket minden este, nehogy a maradék kincseink is a privatizáció áldozatául essenek.
Az összefogás jegyében megoldást a vágyott Szerepcsere című műsor kínál majd, amelynek döntőseit négy kategóriába osztják: az első csoportban Szociális és Munkaügyi Minisztérium tagjai az egyetlen teremni tudó tönkölybúzával fogynak, a másodikban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium képviselői non-stop környezet fakultáción csücsülnek. Harmadik csapatként a Vidékfejlesztési Minisztérium Fásy Ádám közvetítésével gátépítőket toboroz, mígnem a negyedikbe a Belügyminisztérium küldöttei kerülnek, akik az állandósult áradások miatt a katasztrófa sújtotta térségekben merik a vizet. A közönség soraiban ülő miniszterelnök annyira meghatódik, hogy rögvest kipenget egymilliót, s buzdítja a politikustársakat, hogy kövessék. Így az adás végére a tömeges földönfutók háromnegyede jut szerényebb panellakáshoz. Egész célravezető műsorstruktúra, nem? S ha van még tíz évünk, magunkba is szippanthatjuk szmog helyett a nődögélő Szocidesz fák illatát, amik a műsor szimbólumaként évente termik mézédes gyümölcsüket. Én megkóstolnám!
Szólj hozzá!
Gordos Emese (14) - Múltunkban a jelenünk
2010.11.23. 09:51 Vegyél Vissza!
2020. november 19.
Éjjel nagyon furcsa dolgot álmodtam. A Földet láttam, az otthonunkat, amint belefullad a sok szemétbe, a klímaváltozástól megrepedezik a bőre, a buldózerek megfosztják csodás zöld hajkoronájától, az esőerdőktől. Reggel arra ébredtem, hogy talán ez nem is álom.
Amiben jelenleg élünk az egy szeméttel, füsttel és porral telt világ. Már nincsenek zöld legelők, tiszta vizek. A szárazföldet mindenhol pöfögő gyárak szennyezik, a vizeket különböző vegyszerek mérgezik.
Elindultam a munkahelyemre, de az álmom egy percig sem hagyott nyugodni, ezért másfelé vettem az irányt. Az utca végén volt egy hatalmas nagy elektronikai cikkekből álló szemétdomb. Az álmomban itt volt valami, ami megmentheti a Földet a teljes pusztulástól. Bementem a nagy vaskapun, és megpillantottam azt, amit kerestem. Egy időgépet.
Megpróbáltam elmozdítani, először nem túl nagy sikerrel, de erőlködésem meghozta eredményét. A szerkezet megmozdult. Az egész egy 170 centiméter magas, 3 méter átmérőjű henger volt, készítője évekkel ezelőtt eltűnt, valószínűleg elnyelte a szemétdomb.
Az első gondolatom a következő volt: „Vissza kell utaznom 2010-be, hogy szólni tudjak az embereknek, vigyázzanak! Óvják és védjék környezetüket, különben a pusztulás szélére jutunk.”
Elővettem a mobiltelefonomat, és gyorsan készítettem egy-két fotót, hogy legyen bizonyítékom a mostani helyzetünkről, különben a buta és hitetlen emberek bolondnak fognak nézni.
A képek elkészültek, de az időgép elem nélkül nem működött. A kistáskámból elővettem a zseblámpámat, kivettem belőle az elemeket és behelyeztem a szerkezetbe. Beszálltam a kabinba, és az időtáblán benyomtam a kettest, a nullát, az egyest és ismét a nullát. Hangos zúgással, kisebb rángásokkal elindultam a múltba.
2010. október 29-e van. Érkezésem után azonnal körbejártam a TV-székházakat, a rádióközpontokat, az újságok szerkesztőségeit. Mindenhol riportot csináltak velem, a mobiltelefonnal készült fotóim körbejárták a világot. A gyártulajdonosok, politikusok megígérték, hogy egy hét múlva az egész világ tudni fogja, hogy mi lesz 10 év múlva, ha így folytatjuk.
„A jövő meg fog változni!” – bíztattak.
Négy hónapig tartózkodtam a múltban. Februárban, amikor a helyzet már erőteljesen javulni látszott, úgy döntöttem, haza indulok.
Eljött a búcsúzás ideje. Beszálltam a kabinba, és hirtelen otthon termettem.
Az indulás helyszíne, a szemétdomb, mintha köddé vált volna. Az utcák szinte ragyogtak a tisztaságtól, a mezőkön állatok legelték az üde zöld füvet, a vizekben halak ficánkoltak, és az emberek autó helyett gyalog, kerékpárral, vagy napelemmel hajtott szerkezetekkel indultak útnak.
Boldogan láttam, hogy az emberek – ha akarnak – nagy dolgokra képesek.
Szólj hozzá!
Giber Nóra (22) - Lélekszilánkok
2010.11.23. 09:50 Vegyél Vissza!
Füstszag keveredett a kalyiba dohos levegőjével, és a nyitott ablakon át betóduló, fojtogató hőség sem kecsegtetett sok jóval; az új nap ismét könyörtelen pontossággal ébresztette fel a vidéket. Kotrógépek lusta motorberregése törte meg a nyugtalan csendet, ahogy a külvilág motoszkálni kezdett, percekkel később éles sípszó vert visszhangot a kunyhók falai között. Őrségváltás volt.
Behunytam a szememet, és összekuporodtam a földre terített pokrócon. Tudtam, a mai nap semmiben sem lesz másabb, mint az eddigiek: ugyanaz a fájdalommal terhes valóság, amit az emlékek csak még kínzóbbá tettek.
A világ nagyot változott; ami régen érték volt, ma semmit sem jelentett, a pénz értékét vesztette, és már nem az olajért vívott háborúk tizedelték a népességet. Pazarló életmódunk, a lábunk nyomán emelkedő szemétkupacok sora túl soknak bizonyult a környezetünknek. A természet visszavágott a sérelmeiért.
Nem volt térség, ami ne sínylette volna meg; államok omlottak össze, népek pusztultak ki, emberek milliói váltak otthontalanná. Falvak lakosságát vonták össze elkerített területeken, a gyerekek dögök és szeméthegyek között nőttek fel, őrök felügyelték minden mozdulatunkat. Nem volt többé magántulajdon, pár szakadt plédet mondhattunk csak magunkénak.
Kettős sípszó dübörgött a fülemben, a fegyveres váltás véget ért, végre elhagyhattuk viskóinkat, hogy ismét felvegyük a harcot az életünkért. Nyújtózkodtam egyet, és kiléptem a didergő napfénybe a többiek után. Az északi oldalon húzódó kerítéssor felé indultunk. Már távolról látszódott az ivóhely két végén álló őrtornyok büszke alakja, fegyveres alakok néztek le róla undorodva. Tucatnyi ember préselődött a kifeszített dróthálónak, mely mögött egy másik őr ácsorgott, vállának vetett puskával, tekintetét egy lámpára szegezve. Egyesével mehettünk csak be, s ha a lámpa pirosra váltott, már el is kellett jönnünk, nem volt értelme ellenkezni.
Zúgolódás támadt a sor elején, egy idős nőt rángattak ki a tömegből. Az őr könnyedén a földre lökte, puskájával magabiztosan célozta meg a szívét. Fátyolos, világoskék szempár nézett a sajátomba a piszkos, fehér tincsek mögül, életének minden fájdalmával. S mielőtt a fegyver elsült volna, megfosztva lelkétől a megtört testet, az asszony pillantása megnyugtatóan simított végig bensőmön: „Még van remény.”
És én hittem neki.
Szólj hozzá!
Fekete Tamás (23)
2010.11.23. 09:47 Vegyél Vissza!
Szikrázó napsütésre ébredtem, szokás szerint teleizzadt ágyban. Őrületes meleg van. Persze ahogy az lenni szokott, ilyenkor nem működik a légkondi és a ventilátort is elvittem anyámnak múlt héten. De erőt vettem magamon, és megkezdtem a napi rutinomat. Zuhany, fogmosás, és egy könnyű reggeli. Persze ne felejtsük ki a vitaminokat, vérnyomásszabályzókat, és a többi millió féle növelőt, csökkentőt, szabályzót, beállítót, leállítót, helyreállítót, helyettesítőt és a mindig elengedhetetlen koffeintablettát. Szerencsére már mindent megvettem ami kellett, úgyhogy nincs más dolgom, mint lazsálni egy keveset, majd este elmenni a vacsorára. Már jó pár éve nincs hangulatom ehhez az egészhez, de hát a hagyomány az hagyomány.
A napom ugyanúgy telt, mint a másik három idei szabadnapom. Kis séta a tűző napon, persze szigorúan napvédőkrémmel, oxigéntapasszal és napernyővel. Nem szerettem ezt a sok macerát, jobb volt régen, mikor szimplán kimehettünk egy jó kis sétára, de hát ez van, azok az idők már elmúltak. Ha már meleg, gondoltam leugrom a tóhoz, és fürdök egyet. Persze nem csak nekem jutott eszembe e remek ötlet, ráadásul az elmúlt években legalább a felére leapadt, így az úszásról megint lemondhattam. Nem is maradtam túl sokáig, inkább hazamentem pihenni egyet. Szép lassan el is múlt az idő, jó sok fekvéssel, televíziózással, ám az éjféli híradó után már kezdett sötétedni, úgyhogy ideje volt indulnom.
Anyám házához érve, már messziről hallottam a Summer Snow ismerős sorait. Ahogy azt sejtettem, anyuék már elkezdték a ráhangolódást. Nem tudom tényleg megy-e nekik, vagy csak színjáték, hogy megtartsuk a szokásainkat, de nekem akkoris hiányzik hozzá a Jingle Bells, a White Christmas, no meg a rohangáló gyerekek. 38 éves létemre olyan lettem, mint hajdan a siránkozó nyugdíjasok. De hát könyörgöm, a Summer Snow, a Sweating Christmas Tree és a rengeteg szingli valahogy nekem nem karácsonyos.
Sajnos már nincs mit tenni. A szentestén szállingózó hópelyheket végleg leváltották a hulló izzadtságcseppek.
Szólj hozzá!
Farkas Gabriella (23) - 7 nap
2010.11.23. 09:46 Vegyél Vissza!
2020-ig átalakul a világ. Felébredünk, pánikba esünk, elindulunk a rossz irányba, újabb pánik, majd végre, végre a helyes útra lépünk. Ha engem kérdeztek, nem siettük el a dolgot, de ezek vagyunk mi, fejjel a falnak, tágra zárt szemekkel, nézve, de nem látva, értve, de nem felfogva. De ha már gond van, ha már nem lehet elkerülni, akkor nagyok vagyunk. Kreatívak. Túlélők.
Megoldjuk. Nagy levegőt veszünk, és hozzálátunk. Már meg is van az első cél, hiszen köhögőrohamot kaptunk ettől a nagy levegőtől. Tehát, az autóknak mennie kell. A füstös gyáraknak is. Nem lenne ez kis munka, ha mindenkit meg kellene győzni az igazunkról, de már mindenki érti, érzi, hogy baj van, így egy nap alatt végzünk is. Azért nehéz volt, szusszanjunk egyet, és igyunk egy pohár vizet. Hoppá, csakhogy már azt sem olyan egyszerű.
Legyen ez a #2 feladat, tisztítsuk meg a vizeket. A filmekben mindig van egy istenhátamögötti kutató, aki már 10 éve előjött a megoldással, csak az senkinek nem tetszett, mert gazdaságilag nem lett volna bizonyos embereknek kedvező. Igen igen, meg is van. Újabb fárasztó nap végén jó úton vagyunk a tiszta levegő és az iható víz felé. De most már azért enni is kéne valamit. Ja, hogy az első napon leállítottuk az üzemeket, amik a szupermarketi élelmiszerek csomagolását gyártották, ezért most nincs mit ennünk? Semmi gond, kezdjünk lokális állattenyésztésbe és növénytermesztésbe. Újabb nap telt el eredményesen. Most már fáradtak vagyunk, jár egy szabad nap, nem? Nézzünk tv-t. De a nagy hajtás után túlpörög az agyunk, nem bír leállni.
Kérdésekkel bombáz, hogyan is működik a tv? Honnan jön az áram? Az atomenergia nem problémás? De. Hát jó, tv kikapcs, újabb nap kezdődik, lássuk el a világot alternatív energiákat felhasználó készülékekkel és erőművekkel. Pipa. Holnap tehát már pihenhetünk. Utazzunk el, a levegőváltozás talán segít lazítani. Ok, de betiltottunk mindent, ami benzinnel mozog. Ökojárműveket az utakra! Jé, mennyi kreatív ötlet közül lehet válogatni! A gyártásuk és a terjesztés megtervezésével elment az ötödik nap is. De ha már itt tartunk, mindazt, amivel szakítottunk, a régi autókat, a környezetszennyező technikákat és gyárakat, el is kéne valahova tüntetnünk, nem? Legyen a hatodik nap a rendszerbe való visszaforgatásé és a nagytakarításé.
És a hetedik nap? A hetedik napon pihenjünk meg. Bár egyikünk sem Isten, de ha összefogunk, azért elég jók vagyunk, nem?
Szólj hozzá!
Farkas Máté Lajos (18) - 2020
2010.11.23. 09:45 Vegyél Vissza!
Tamás megszólalni sem tudott első megdöbbenésében. Megnyitotta újra a csapot, de megint nem jött semmi, csak a vákuum halk pöfékelésének a hangjával kellett megelégednie.
A telefonja után kapott egyből, majd a bejövő üzenetekre csúsztatva ujját elégedetten konstatálta: „Vízdíj (8231 Ft) befizetését jóváírtuk. Vízművek”. Nem értette, hogy akkor mi lehet a baj, hiszen víz a befizetett szolgáltatás ellenére sem jött a csapból… Egyből a Vízműveket tárcsázta, ám mély megdöbbenésére a másik oldal kapcsolása helyett a már jól ismert telefonos hölgy hangja fogadta: „Tisztelt Ügyfelünk! Cégünk a Nemzetközi Szükségállapotra való tekintettel szolgáltatásait határozatlan ideig felfüggesztette. A felmerülő kellemetlenségekért elnézését kérjük!”
Tamás gyorsan felhúzta magára kabátját és melegítőjét, majd az utca felé vette az irányt. A lépcsőházban valami fura érzés kerítette hatalmába, valami olyan, mint amikor az ember kilép a repülőtér kapuján egy számára ismeretlen világba. Kinn hihetetlen látvány tárult elé, amit eddig csak a filmekben látott: jégben csúszkáló egyenruhások, szirénázó autók mindenfelé. Az utcák teljesen elnéptelenedtek, régi, ócska katonai járművek szállították védett helyre a katasztrófaövezetben tartózkodókat. Hirtelen Tamást is karon ragadta egy egyenruhás, aki minden magyarázat nélkül betuszkolta a konvoj utolsó kocsijába.
Senki nem tudta a platón, hogy vajon mi történik épp a nagyvilágban, amiért ezek az események most megtörténnek. A néma csönd monotonitását csak egy kisgyerek reszkető sírása törte meg néha-néha. Az információ hiánya, a hallgatás csak egy újabb adalék volt a pletykáknak, amik a Golf-áramlat leállásától egy idegen bolygó becsapódásáig mindenről szóltak. Az egyetlen biztos pont a káosz volt, már amennyiben a káoszt lehet így nevezni…
2 hét múlva…
Tamás elővette zsebéből a kilépőkártyáját, és a kijárathoz lépett. Végigcsúsztatta a mágneses ajtón a jéghideg kártyát, majd kilépett a szabadba. A katonai támaszpont rideg idegensége után azt hitte, hogy már semmi sokkoló nem jöhet, de amit a szikla szélére lépve látott, az teljesen letaglózta: csak végtelen fehérséget látott mindenfelé, amerre a szem ellátott. Tehát igaz a hír: a jégkorszak beköszöntött, és ő is a Föld lakosságának azon 3%-ába tartozik, aki túlélte a változást, amit korábban senki sem gondolt volna…
A kihalt messziségbe nézett, majd mosolyogva jutott eszébe a latin órán tanult értelmetlennek tűnő mondás: Sic transit gloria mundi…
32 komment
Farkas Boglárka (18) - Az utolsó
2010.11.23. 09:43 Vegyél Vissza!
Szikrázó napsütésben fürdik a város, ezen a kellemes kora őszi délután. 2020-ban járunk, egy országban, aminek a neve most nem fontos, annak is a fővárosában, ami szintén nem érdekes.
Az utcákon munkából kezdenek hazaszállingózni az emberek, csörömpölnek a biciklitárolók, benépesülnek a bicikliutak. Aki nem biciklin megy, az a tömegközlekedést választja, hisz ez kényelmes praktikus.
A város zaja behallatszik K-hoz is. K nem szereti a biciklik zaját, K egy autópályamérnök. Irodája egy ódon bérház harmadik emeletén áll, ajtaján kopottas névtábla: K, autópályamérnök. Fölötte kézírással, némi iróniával firkantva: az utolsó.
K most feláll az íróasztalától és becsukja az ablakot. Egy pillanatra elidőz a szeme a fővároson. A belvárost parkosították, mindenhol zöldtetők és napkollektorok. A utcákat sétálóutcákká alakították, ahol gyalogosok és biciklisták közlekedhetnek kedvükre.
-Zöldek…- morogja maga elé és visszaül az íróasztalához.
Egy fontos beszéden dolgozik, amivel a város vezetőségét szeretné meggyőzni a városból induló induló mintegy 50 km-es megmaradt autópályaszakasz szükségességéről. Régebben sikeres üzletemberként dolgozott, sajnos későn eszmélt, nem fektetett be alternatív energiahordozókba. Ez okozta vállalata csődjét, kollegái rég a város zöldítőprogramján dolgoztak, míg benne még mindig a letűnt kor értékrendje élt.
Öregszem- gondolta egyik reggel, amikor kiállt a garázsból. Hisz irodájába csak egy vargabetűvel jut el autóval. A környéken azon ritka emberek közé tartozott, akinek még kizárólag benzin meghajtású autója van. Legtöbben már a hibrid autókat részesítették előnyben.
Ehhez hasonló gondolatok kergették egymást a fejében, amikor pontott tett a beszéde utolsó mondata végére.
Nem lesz ez jó, gondolta, legyőznek és parkosítják az utolsó autópályánkat is.
Sóhajtott, majd kikapcsolta a nootebookját és hazaindult.
Másnap reggel elsőként jelentkezett parkőrnek, élete hátralevő részében pedig fütyörézve végezte munkáját üde zöld környezetben.
Így tűnt el az utolsó autópályamérnök is 2020 őszén.
Szólj hozzá!
