„Vannak dolgok, amik változnak. És vannak, amik soha.”
Felkelt, ahogy minden nap. Számítógép be, emailek csekkolása, és ott volt. Meghívó 10 éves diplomatalálkozóra… Mennyi minden változott azóta! De a rohanás az maradt. Most is késésben volt, elkalandozó gondolatai pedig csak föltartották. De hát 10 év… Akkoriban még minden más volt, aztán jött az Új Gazdasági Terv: adósság, régi rendszer, EU ment, új befektetők, Kína, saját fizetőeszköz jött. Meg a félelem: nem lesz munka, nem lesz haladás, meg az a v betűs szó! De végül csak változás lett. Hol is lesz az a találkozó? Valami sport pub… Mi is volt a neve? Ja igen, forma1! Azok a büdös kocsik. Utálta a régi autókat. Ma már senki nem jár velük, csak hidroautókkal. Ez is az új rendszer hozadéka. Az egykori kormány visszavette az ország természeti kincseit: földgáz, víz. Persze ez nem mindenkinek tetszett. Meg az sem, hogy az állami szférában geotermikus energiával kezdtek fűteni, majd szinte az egész ország áttért a termálfűtésre. Új világ volt. A kék arany világa. A világon 3 milliárd ember nem jut ivóvízhez, véres háborúk folynak érte, többé már nem csak duma, hogy ez a legfontosabb kincsünk, ez a kőkemény valóság. Már érezte milyen szerencsés, hogy annak idején nem hagyta el az országot. Pedig diploma után nagyon gondolkozott rajta, rengeteg barátja ment külföldre. Akkor senki sem gondolta volna, hogy tíz év múlva Magyarország gazdasági nagyhatalom lesz a vízkészleteinek hála. Az egész világon úgy emlegették: a felkelő hold országa. Ezt egy magát viccesnek tartó net firkász írta: a II. világháború utáni Japánhoz hasonló gazdasági csoda volt az ország, amely úgy keringett Kína körül, mint a hold a föld körül. A városban nem tudta nem észrevenni a változást: a koszos utcákat takarították, a villamos pályák számát megduplázták és füvesítették. A hidroautók nem voltak zajosak, és nem voltak hajléktalanok. Ahogy sétált, valami kizökkentette a gondolatvilágából: egy nagy és drága autó állt közvetlen előtte a zebrán. Van, ami sosem változik….
