− Mit taszigálsz? Átküldtél valamit? ... Nem jött át semmi. Biztos rossz a jeladód. Emlékszel, hol a szerviz? Bocskai folyosó 4. Siess vissza. Még sehogy sem állunk a nyomozással és 110971325 szomszédjában valaki megint zenét hallgatott.
A hadnagy ezzel elindult a jeladó szerviz felé a zárt folyosókon – vagyis az egykori utcákon –amelyeket két éve légmentesen elzártak a külső környezettől. Valahányszor kilépett a kapitányság ajtaján eszébe jutott a hajdani bejelentés, melyet minden híradóban több héten keresztül visszhangoztak:
„A szükséges modernizációt az állam nem tudja finanszírozni, ám a Perfekt Luft léggyártó cég monopol helyzetének biztosításáért cserébe vállalja a különleges búra kiépítését a nagyobb városok felett. Az áttetsző burok védelmében Európa többi államához hasonlóan az országgyűlés törvényt hoz a hangkibocsájtás tilalmáról.”
A hadnagy időről időre beleborzongott az abszurd információba a hangzárlatról. A kommunikációhoz elengedhetetlenné vált telepatikus jeladó megjavíttatásával azonban nem igyekezett annyira, mint ahogyan kollégái várták tőle, őt ugyanis már nem furdalta a kíváncsiság a nyomozás eredménye miatt. Testvére zeneszerző volt és, ő hegedült 110971325 lakása mellett. A beszéd tilalmát –a hiányos oxigénkészletre való tekintettel –még elfogadta, de a harmóniák, a dallamok nélkül nem tudott létezni. A hadnagy felidézte a melódiát, amelyet az előző este hallott. Ha öccse pár évvel előbb írja meg temérdek ember élvezhette volna a koncerttermekben és válhatott volna hétköznapi gondolataik zengő hátterévé. Most viszont a számsorok mögött rejtekező egyén nem sóhajtott megkönnyebbülten hátradőlve a dallam duruzsolása közben, hanem nyomasztó szomorúság lett úrrá rajta, amiért olyasvalami fut be érzékeinek letiltott csatornáján, ami valaha megszépítette az életét, de mára puszta létét veszélyezteti, hisz minden hangrezgés károsítja a különleges légzáró búrát, mely a földi életben jelenleg az egyetlen védekezési lehetőség a mérgező levegő ellen. A hadnagy fivére tehát a legveszélyesebb bűnözők egyikének számított. A legszigorúbb büntetés várt rá: az elzárt világból a szabadba került.
A hadnagy jól működő jeladójával ezért testvéréhez érkezvén búcsút vett tőle és még egyszer utoljára megkérte, játssza el az új melódiát. Ezután visszament a rendőrségre és feljelentést tett öccse ellen.
