Te ételt adtál, és mi kifosztottunk. Te otthont adtál, és mi tönkretettünk. Te levegőt adtál, és mi megmérgeztünk. Bocsáss meg tékozló fiadnak Földanyánk.
Gyermekek voltunk még a tudás hatalmához. Észre sem vettük, hogy a hatalom felelősséggel jár.
S most, hogy látjuk, milyen elgyötört vagy, Te, az élet egyetlen ismert otthona, ideje lesz kezet nyújtanunk, s felállni segítenünk ahelyett, hogy kegyetlenül kihasználnánk.
Miben segíthetünk?
Meddig tudsz még etetni hétmilliárd szájat? S meddig tudos még etetni a többi élőlényt, rovart, emlőst, hüllőt, madarat, nyitva- és zárvatermőt, s gombafajt? Sok faj pont miattunk áll a kihalás szélén.
Csak még tízszer kerüld meg a Napot Földanyánk! Csak még tízszer legyen termékeny a talaj, csak még tízszer adjon ételt. Csak még 2020-ig legyen lélegezhető a levegő, csak még 2020-ig legyen tiszta vizű forrás, s addig adjon halat a tenger.
2020-ig adj időt arra, hogy az emberiség megmutathassa valódi nagyságát. Sem időt, sem energiát nem pazarolunk tovább.
A tudást használtuk ellened, és a tudást használjuk majd érted is, hiszen ez az egyetlen valódi tulajdonunk.
Időbe telik majd, mire akárcsak a pazarlásról leállunk. Persze ez a legkevesebb, ami egy intelligens életformától tellhető. Napelemekkel borítjuk lassacskán majd be a házaink tetejét., s jól záró ablakokkal tartjuk a szobában a meleget. Megbecsüljük, és beosszuk a tiszta vizet, és az energiát. Trendé tesszük a tiszteleted, Földanyánk.
Az olajról nehéz lesz leszokni, de ígérjük, kevesebbet használunk majd. Nehéz lesz bevonnunk minden embert. Talán a luxusból is lejjebb kell adnunk, és ez bizony szörnyen fájni fog. Meg sikerülni is, bízom benne.
Ez az idő talán elég lesz nagy találmányokra is, melyek nem csak késleltetik a bajt, hanem valóben segítséget is nyújtanak,. Ez lenne a legjobb, de ezt nem ígérhetem.
És ha az emberiség nevében (ugyan, ki vagyok én ahhoz) adott ígéretem el is jutna hozzád, akkor se sok hitele van az ember szavának, tudom.
